Remény

Szeretlek,bár itt lennél,
Bár itt lennél, s szeretnél,
Téged látlak,a kelő napban,
Téged az alkonyban, a csillagokban.
Nélküled életem mit sem ér,
Mint üres ereim, melyekben nincs vér,
Ha vér nincs is, a szív dobog,
Nagyot dobban ha rád gondolok.

Bár itt ülnél, itt melettem,
Fülembe súgva: Kedvesem!,
A te szemeidet idézi, minden új nap,
Eszembe juttatja a percet, mikor megláttalak,
Neked szól most e dal, s szóljon örökké,
Csak neked, szívem csak ezt szeretné,
Az életen, és halálon is át, mindig,
Nemcsak míg szívünk megáll, nemcsak a sírig.

Veled leszek mindig, az örökkévalóságig,
Veled leszek, egészen addig,
Míg szeretsz, s míg szeretlek,
Míg érezlek, csókolak, nevettetlek,
Veled az erdőben a tisztáson,
Veled a városban, veled a halálomon,
Csak Veled örökké, hiszen tiéd mindenem,
Tied a Szívem, a Lelkem, az egész Létem.

Tied minden könnycseppem,
Minden lélegzetem, érzésem,
Minden gondolatom, és minden napom,
Minden percem, és minden álmom,
Minden mit tőled kaptam,
Egy álomban súgom lassan,
Veled...minden álomban, s minden gondolatban,
Veled, örökké...szerelmem az idők végeztéig olthatatlan.

"Azt mondtam szeretlek, de hazudtam,
ez sokkal több mint szerelem, amit itt érzek magamban,
Azt mondtam szeretlek, tévedtem,
Soha nem éreztem még ily erősen, soha az életben..."
(Michael Bolton-Said I Loved You...)- a vers egyik ihletője, a másik:) Igen kicsim, te vagy:)!

Ez nem egy jól sikerült vers, vagy egy klisé...legalábbis nem annak szántam...Az érzéseket csak igy tudtam (ígysem eléggé) hűen leírni... A kritikát elfogadom:) és megköszönöm:)...Kincsem! Ajánlom neked ezt a verset:) az örökkévalóságig:)!!!Köszönettel tartozom hogy újra reményt adtál:)! SZERETLEK:)!!!