Remény

Fájdalom járja át a testemet,
Mert nem lehet velem, akit szeretek.
Bánat száguld át a lelkemen,
Mert hiányod zaja riaszt fel egy éjjelen.

Könny csorog végig arcomon,
Mert halk szavaid, már nem hallhatom.
Gyűlöletet szított hiányod bennem,
Mert nélküled úgy érzem, nem érdemes élnem.

Emlékeket látok, ha behunyom a szemem,
Mert feladni, valójában e harcot nem merem.
De remény tölti el a szívemet,
Mert tudom, hogy egyszer újra melletted lehetek.