Remény!

4 hónap és 24 nap
Ennyi volt csupán.
Azt mondtad, hogy szeretsz!
De már nem bírod tovább!
Valahogy ezt már érzetem
De reménykedtem, hogy nem lesz vége!
Lassan kezdek hozzászokni
Hogy nekem mindig szenvednem kell.
Hiába kérdeztem hogy MIÉRT?
Nem válaszoltál
Reménykedem,
Hogy egyszer megtudom!
És abban is csak reménykedem,
Mert már bízni nem merek.
Hogy ennek a szakításnak
Semmi köze …-hez!
De ha mégis az kívánom
Legyél boldog vele ezen a világon!
Azt mondták, hogy
„az igaz szerelem mindent legyőz”
Remélem hogy a miénk igaz szerelem
És ezt is legyőzi!
Engem ez a szerelem elkísér a sírig!
Remélem sorsunk, úgy van megírva
Hogy együtt legyünk!
Ha nem most,
Akkor a túlvilágon!

Ezek csak remények
De reménykedem, hogy egyszer valóra válnak!