Rejtelmes éj...

Nehéz elmondani valójában mit is érzek,
Örvények,tengerek...az érzelmek között elveszek
Beleszerettem a szemedbe,az illatodba,a szívedbe
Csak te és csak én,mint egy tündér mesébe..
Emlékszem.. kézen fogva sétálunk a városban.
Egész éjszaka,elbújva, fürdőzve a mámorban..
Ahogy ajkad lassan az ajkamhoz ér..
Ahogy a zene halkan felcsendül,kigyúl minden fény.
A csillagos ég alatt,csak ketten,miénk a világ,
Veled vagyok..Nem érdekel senki más..
Ahogy felnézek az égre,most is téged látlak,
Elképzelem, erősen a karjaimba zárlak...
Megbabonázott minden ellopott csók,
Élvezem,megrészegít, elszáll a gond..
Veled,egy éjszakán át...eltakar a sötét..
Ahogy kezed az arcomhoz ér beborít egy érzés..
A vágy tomboló,vad, vörös köde..
Szíved dobbanásának varázslatos üteme..
ÉS csak játszunk,játszol rajtam,mint egy zongorán..
Játszol rajtam,ismered lényem minden dallamát..
Mintha erre születtél volna, mintha begyakoroltad volna,
Mintha a legapróbb ütem is megbabonázna....
Úgy vágyom rád,amióta csak megláttalak..
Vágyom rád,mióta csak karjaimba zárhattalak,
Ahogy a fülembe suttogtál,meggyógyítottál...
Szívembe reményt, lelkembe erőt dúdoltál..
Mennyei hang,mennyei érintés..csak szárnyalok..
Minden kölcsönbe kapott pillanatot szívembe zárok..
ÉS hiába érzem,másé a szíved...ma az enyém leszel...
Vezetsz..játszol..és ahogy hozzám érsz...elveszek.
Beléd menekülök...erősen szorítalak,
Talán...egy nap majd örökre az enyémnek tudhatlak..
ÉS most csak megyünk,csak sodródunk, csak evezünk..
Az este a múlt lesz,és hirtelen, egy perc alatt eltűnünk..
Soha...soha ..soha nem találkozunk, jól tudtam..
Az eszem mégis miattad félreraktam...
Megfogott valami,amit a szemedben láttam..
Hallottam a hangod..tudtam,te vagy akire vártam...
ÉS halkan...szólt egy dallam,amit a fülembe duruzsoltál...
Mint valami különleges hangzás..elkábítottál...