Reggel

az ágyat valamilyen fura tudatállapotban hagyom el
a test teszi a dolgát: hideg fémdoboz után kutat, önt, tölt, tömköd 
és gondosan kerüli a lesből támadó hajnali tükörképet
a lélek eközben fejére húzott takaróval lustálkodik odabent
óvatosan dugja ki lábfejét a valóságba, a metsző hideg azonnal
kötelességek, feladatok, határidők rohamát villantja
visszavackolódni, a puha, testmeleg álomba
frissítő hangja élesen szól, mint valami különös, földön túli hörgés
és mégis 
mert milyen a szerelem 
test és lélek ismét egymásra talál 
ajtót nyit, bögrét keres 
és átszellemült mosolyba öltözve fogadja magába a KÁVÉT