Mint pók a hálójába,
Rácsomba úgy kapaszkodom.
Az üres, rideg hézagokba
Vágyaim reményeit foltozom.
Ahogy a lyukak a napkeltére
Négyzeteket rajzolnak,
A börtönön át már több minden más is
Tűnik kusza mozaiknak.
Ahogy a csempék darabjai
Ketrecet festenek a falra,
A rács is könyörtelen nyomokat rajzolt
Könnyes arcomra.
Megszámoltam ezerszer,
Hézagainak számát már kívülről tudom.
Mégsem engedem szabadúlni.
Emlékéhez, mint életemhez ragaszkodom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
gyémánt ·
Nagyon szép...
Lindu ·
koccike