Mint pók a hálójába,
Rácsomba úgy kapaszkodom.
Az üres, rideg hézagokba
Vágyaim reményeit foltozom.
Ahogy a lyukak a napkeltére
Négyzeteket rajzolnak,
A börtönön át már több minden más is
Tűnik kusza mozaiknak.
Ahogy a csempék darabjai
Ketrecet festenek a falra,
A rács is könyörtelen nyomokat rajzolt
Könnyes arcomra.
Megszámoltam ezerszer,
Hézagainak számát már kívülről tudom.
Mégsem engedem szabadúlni.
Emlékéhez, mint életemhez ragaszkodom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
gyémánt ·
Nagyon szép...
Lindu ·
koccike