Precious

Zöld szemei: szeme fehérje, fehérebb mint a fehér,
téli táj, havas puszta,
melyet megölt a természet, és lakatlanná vált;
vagy mint egy atomháború utáni mesterségesen
kiírtott felülete a Földnek, mely étizedekig
képtelen az élet magán hordozásara;
írisze - mint rikító rét a körülölelô sivárságban,
melynek közepét vad tŰz,
a szerelem lángja marta fekete halottá,
és így a fehér és a fekete örök ellentétének
képezi egy harmadik változatát
- a színt, a boldogságot, amiért érdemes élni, és meghalni.

Arca fehérsége - mint a magas Alpok
hóval borított csúcsai naplementekor,
ahol a sziklák, melyeken megcsillan
a Nap éltetô fénye,
olyan mint arcán a pír mely jelzi az Életet;
jelzi, hogy feherségét nem a megvaltó Halál adta ajandékba,
hanem csak a Nap nem érintette, simogatta addig,
hogy téli arcéra elhozza az ôszt.
A pír átmenetet képez arca gyönyörű fehersége
és hajának lángvörös, tüzes, forró színével.
Mely mint a Pokol legmélyebb bugyraiban égô,
kínzó lángok egy felszini napsütotte változata;
mely élettel van teli, nem a romlott agyszülemények,
romlott lényeinek, romlott életere és vágyaira,
hanem a kandalló melegségére emlékeztet.
A haja könnyen, lágyan fekszik gyönyörŰ vállain.
A kis fodrok, csavarok, halvány hullámok
tüzes fürtjeiben olyanok, mint egy táborban
egy meghitt szalonnasütéshez megrakott tűz,
melyre frissen dobtak fát, és már kezdi
nyalogatni, ízlelni.
És ha jön az áldott szél, az oxygén,
ráharap és óriási lángnyelvekben fog kitörni,
fodrozódni, és ezernyi kis csóvái,
mint mindenegyes fürtjének íves hurokja lobogni.

Karcsú nyakát vastag, fekete garbó fedi el
szemeim elôl mint egy halotti lepel,
mely eltakarja a holtat, hogy a zokogó hozzátartozók
ne lássák a boncolás nyomait - mintha nem tudnák,
hogy a Halálnak ez része, és inkább áldott tudatlanságba
burkolódznak csak azért, hogy most utoljára
tökéletesnek lássák szerettüket, melyet örökre eltemet
az áthatolhatatlan, áldott Anyaföld,
ahová egykor mind kerülünk.

Tökéletes testét hosszú, páratlan szépségű,
fekete bôrkabat teszi még tökéletesebbé,
mint a gyémántcsiszoló, a világunk legszebb drágakövét,
szabályos alakra mintázza, hogy "szebb legyen",
megtörje a fényt, és minden szempar rá szegezôdjön -

DE azt mintha elfelejtenék: a gyémánt eltörhet
ha csiszolják, és igy értékét vesztheti.
A gyáva munkás nem fogja kockáztatni egyetlen értékét!
(amibôl csak egy lehet - vagy egyse);
Fél, hogy elrontja, és akkor mindennek vége,
Inkabb abbahagyja a vállakozást;
Inkabb éhenhal!, minthogy bevallja magának szörnyű kudarcát!

2003.02.23-25.