Pillangó

Zúgnak a lombok a fenyvesben,
A szellő a fák között ellibben,
Apró kis állatok szaladgálnak,
Örülnek életüknek, társra találtak.

S lám egy csodálatos kép előttük,
Egy báb mozgolódik, egy élet fejlődik,
Csillogó szemeikkel, sugárzó tekintettel figyelik,
S a rejtélyes pillangó megszületni látszik.

Hatalmas szárnyai szétfeszülnek,
Varázslatos csapásai a levegőben is érződnek.
Száll, s még magasabbra szárnyal,
Szabadságé a lelke, együtt úszik a fényárral.

Szikrázik körülötte a levegő,
Ámulva figyelik még mindig őt.
Hirtelen egy magányos lélek száll mellé,
Szerelmük mesébe illően fonódik eggyé.

Harmatos a kora éji pillanat,
Közben megpihennek egy szomorúfűz alatt.
Szárnyaikkal aléltan átölelik egymást,
S tudják ez az érintés maga az örökkévalóság.

S elengedik testüket, elterülnek,
Kifújják utolsó lélegzetüket.
Egy új világba álmodják szerelmüket,
S békében élik át újjászületésüket.

2007-02-19