Pillanat

Boldog vagy, hát boldogtalan leszel.
Békültél, s most verekszel.
Nem tudom, mért teszed?
Mondd, te most mit cselekszel?
Hisz az élet egy röpke pillanat csupán.
Egy szem kis valami, de lehet még száz.
Amit most cselekszel, soha nem változik meg!
Soha nem lesz más, mint most ebben,
A sok ezermilliomod másodpercben.
Az élet megy tovább, észre sem veszed,
S amit megtettél egyszer, mint egy bélyeg,
Úgy marad örökre: ez a végzet pecséte.
Hát mért ölsz, mondd! Van értelme?
Elcsúfítod vele jövőd, jelened, s egész éltedet!
Miért, mondd! Van neki értelme?
Nézz szét a világban, mindenki szenved.
Azt mondja legalábbis, de nézz rá a Gyermekre!
Szüleit a malária vitte el,
Ő most csontsovány, hisz miből élne meg!?
Egyedül bátyja az, aki vigyáz rá,
De ő is vért köhög fel, s csontsovány.
Az emberek éheznek, gyötrődnek, betegek!
Nézz! Láss! Nyisd ki a szemed!
Egyszerre tán millió hang kér segítséget.
Halld! Milliónyi utolsó sóhaj hangzik el
Csak ebben a percben.
Tégy valamit, kérlek! Látod, ők is segítséget kérnek!
Vagy te nyugodt szívvel tudsz belenézni segélykérő szemébe!?
Nézz! Láss! Hallj! Az óra ketyeg, az idő véges.
Kérlek, ha értük nem, hát magadért tedd meg!
...S tán egyszer majd nyugodt szívvel nézel a tükörbe...

Karácsonyra-"a szeretet ünnepére"