A bohócnak nincsen szabadnapja,
Elfojtott könnye szorongatja.
Szorongatja egyre jobban,
Keservében lángra lobban.
Lángra lobban, felkiált, de hiába!
Némaság kapujába zárja,
Szavak tengerébe fojtott könnye,
Könyörögne, könyörögne, de hiába!
Hiszen tovaszáll csendben imája,
Némaság kapujába!
Kínzó fájdalmába, gyötrő félhomályba.
Parázsló éjjel veszett vágya,
Felsóhajt, hisz érzi ez a vég,
Egy pillanat volt csak a Földi lét,
Némaság kapujában…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások