A bohócnak nincsen szabadnapja,
Elfojtott könnye szorongatja.
Szorongatja egyre jobban,
Keservében lángra lobban.
Lángra lobban, felkiált, de hiába!
Némaság kapujába zárja,
Szavak tengerébe fojtott könnye,
Könyörögne, könyörögne, de hiába!
Hiszen tovaszáll csendben imája,
Némaság kapujába!
Kínzó fájdalmába, gyötrő félhomályba.
Parázsló éjjel veszett vágya,
Felsóhajt, hisz érzi ez a vég,
Egy pillanat volt csak a Földi lét,
Némaság kapujában…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
2024-12-03
|
Novella
A lélekbúvár, egy "mivan, ha" feltevést tesz fel. Mi történne velünk, ha tanulnánk a hibáinkból?...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...