A bohócnak nincsen szabadnapja,
Elfojtott könnye szorongatja.
Szorongatja egyre jobban,
Keservében lángra lobban.
Lángra lobban, felkiált, de hiába!
Némaság kapujába zárja,
Szavak tengerébe fojtott könnye,
Könyörögne, könyörögne, de hiába!
Hiszen tovaszáll csendben imája,
Némaság kapujába!
Kínzó fájdalmába, gyötrő félhomályba.
Parázsló éjjel veszett vágya,
Felsóhajt, hisz érzi ez a vég,
Egy pillanat volt csak a Földi lét,
Némaság kapujában…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások