Nézd, ott van a szemükben,
az ajkukon, nevettükben,
hogy gyűlölnek, gúny-
- arcukon vigyoruk rád
sohasem unt.
Mind követnek, téged űznek,
mosolyogva követelnek,
hogy tűzbe dobhassanak,
s hamu voltodban rád mutatva
csúfolhassanak.
Az utcákon a szürkeség
téged akar már olyan rég,
beszippant a lázas beton,
megfojt, úszhatsz
negyven fokon.
Hát menekülj, amerre látsz,
ameddig tart egy dobbanás,
aztán vége. Vége úgyis,
mert elkapnak, mert utálnak,
mert meghalnak ők is.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?