Nézd, ott van a szemükben,
az ajkukon, nevettükben,
hogy gyűlölnek, gúny-
- arcukon vigyoruk rád
sohasem unt.
Mind követnek, téged űznek,
mosolyogva követelnek,
hogy tűzbe dobhassanak,
s hamu voltodban rád mutatva
csúfolhassanak.
Az utcákon a szürkeség
téged akar már olyan rég,
beszippant a lázas beton,
megfojt, úszhatsz
negyven fokon.
Hát menekülj, amerre látsz,
ameddig tart egy dobbanás,
aztán vége. Vége úgyis,
mert elkapnak, mert utálnak,
mert meghalnak ők is.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?