levetkezem
nyakig gombolt meztelenségem
állok előtted ünnepi díszben
öltözékem ez a mámortalan szerelem,
szavak szőtte puha köpönyeg
értem már
vallomásod zengő némaságát
lehunyt szemmel hallgatom
eltitkolt szavaid, vágyaid
bennem visszhangzó szimfóniáját
álmodom
napjaink álmos szürkeségéről,
s egy tétova
befejezetlen érintéstől
szívem otthontalanságára
ébredek
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Paradoxon
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
A "szimfónia" és a pár sorral később felhangzó "befejezetlen érintés" is összemosódott számomra, mert szeretem Beethoven zenéjét, és így különösen szép felhangot adott a versednek.