Pár óra Boldogság...

Csillagfényes téli estén, kéz a kézben..
fák között a kis tó partján, lámpafényben..
Csak Te és én léteztünk, csak mi ketten
sétáltunk és álmodoztunk önfeledten..
Kihalt kis utcák, csendes halk léptek
a csillagok az égről mind minket néztek..
Érezték a tüzet.. mely túl erősen izott
hiába volt szívünkben ezen érzés tiltott..
Lángra lobbant régen.. fénye szinte vakított
mely életem legmélyebb szerelmére tanított..
Kopott kis padocska a tér közepén
hol a világ legédesebb csókját Tőled kaptam én..
Most újra itt vagyunk.. s csak az enyém vagy
szívemben e kis időre újra olvad a fagy..
Nem létezik számomra semmi.. és senki más
csak az érintésed.. az ölelésed.. s a vágyakozás..
Sok száz édes csókod.. melyet ajkaimra lehelsz
ezer apró kérdés.. melyekre tudom, nem felelsz..
Ennyi mit adni tudsz.. mindez mit kaphatok
cserébe adom a lelkemet.. s mindent mit adhatok..
Életemet is áldoznám Érted.. de tudom nem lehet
hisz mi kettőnknek adatik.. e pár óra.. s képzelet
Úgy ölellek hát most.. mintha utoljára tehetném
s ajkadról a forró csókokat többé nem vehetném..
Szemem..szemed tükrében csodásan ragyogott
szívem mégis vérzett.. s némán zokogott..
Érezte.. s tudta, a hajnal csendesen közeleg már
mely elszakít tőlem.. mert hív Téged az "egyszínű Vár"..
Véget ér az álom ismét.. itt hagysz engem újra
létezésem fájdalmasan zuhan vissza a múltba..
Várhatok magányosan, egy hasonló titkos estét
hogy újra éljem boldogan.. minden egyes percét..
Összes kincsem dobnám ezért a néhány óráért
szemeidért, mosolyodért.. s ajkaid csókjáért..
Lassan telnek a napok.. de eljő megint a péntek
mikor testem - testedtől lopott érintést kérhet..
Ezért a parányi pillanatért érdemes most élnem
s Érted minden percben ezer Áldást kérnem..
Tartson meg az élet nekem, ameddig csak élek..
nem akarlak elveszteni.. soha-soha TÉGED...