Nevet az ég.
A fákon nevet
minden kis levél.
Álom-táncot jár a napsütés.
És mégis...
...szomorú dalt
hegedű a szél...
...Álom hárfán,
mintha várná,
mintha tudná...
...lehajtott fejjel...
felismered a káprázat szavát.
Beleordít a csendbe a kérdés...
...miért...?
...lidércfény?
S mégis...
A szomorú dalban
ott muzsikál a szépség...
...visszatükrözi
szemed fényét...
Nem kell!
Nem kell, hogy legyen kérdés...
...igazságot keresni
a szív mélyén...?!
És mégis...
Mosolyba vegyülő könnyekkel
Követlek.
Kereslek.
Némán.
Szívembe
emlékművet emel
Neked
a szó;
...mi Soha-el-nem-mondható...
...akár ha fáj...,
vagy csendül kacagás...
És mégis...
Ma egy vagyok a mával,
Hulló levéllel,
huncút napsugárral...
...ma mosolygós-
-könnyező a nap.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nem a legidőszerűbb a versed, de mégis általános témát taglal, mely szerint az elmúlás mindig akkor üt az emberen, mikor már majdnem a boldogság bárányfelhőin lépkedne. Bár még csak első írásod itt az oldalon, stílusában, formájában bizton állíthatom, hogy nem életed első műve, mely számomra szépnek hat. Köszönöm neked és várom a további megjelenő alkotásaidat, valamint kívánok írásokban gazdag új esztendőt:
Inopier