Nevet az ég.
A fákon nevet
minden kis levél.
Álom-táncot jár a napsütés.
És mégis...
...szomorú dalt
hegedű a szél...
...Álom hárfán,
mintha várná,
mintha tudná...
...lehajtott fejjel...
felismered a káprázat szavát.
Beleordít a csendbe a kérdés...
...miért...?
...lidércfény?
S mégis...
A szomorú dalban
ott muzsikál a szépség...
...visszatükrözi
szemed fényét...
Nem kell!
Nem kell, hogy legyen kérdés...
...igazságot keresni
a szív mélyén...?!
És mégis...
Mosolyba vegyülő könnyekkel
Követlek.
Kereslek.
Némán.
Szívembe
emlékművet emel
Neked
a szó;
...mi Soha-el-nem-mondható...
...akár ha fáj...,
vagy csendül kacagás...
És mégis...
Ma egy vagyok a mával,
Hulló levéllel,
huncút napsugárral...
...ma mosolygós-
-könnyező a nap.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
Nem a legidőszerűbb a versed, de mégis általános témát taglal, mely szerint az elmúlás mindig akkor üt az emberen, mikor már majdnem a boldogság bárányfelhőin lépkedne. Bár még csak első írásod itt az oldalon, stílusában, formájában bizton állíthatom, hogy nem életed első műve, mely számomra szépnek hat. Köszönöm neked és várom a további megjelenő alkotásaidat, valamint kívánok írásokban gazdag új esztendőt:
Inopier