Kóborol a szellő, a világot szemléli,
Változás zenéjét dúdolj már.
Vészmadárként az ősz közeledtét jelzi,
A nyár dalát elfeledte talán.
Elvénült levelek bús keringőt járva,
Megássák egymásnak tömegsírját.
Elérte őket is az ősznek átka…
Miért pusztít így minket a halandóság?
Egyre csak bővül az aranykoszorú,
A holtak tengere is kiárad tán.
Bármerre nézek, csak halott levelek.
Lassan megöl minket ez a magány…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások