Érted élek szívem lángja,
Te gyújtottad fel a lelkem.
Hamvaimból havazok télen,
Nyáron meleg esőben locsolom viszont lelked.
Te gyűjtöd nekem a vizet,
S szememből könnycsepp csordul.
Gyújtod bennem a reményt,
Tán egyszer veled leszek...
Várom már azt a percet,
Mikor karjaink egymásba fonódnak.
Lelkülnk csak egymásért ég,
Boldogságunk örökre tart.
Nem tudom eljön-e valaha ez a perc,
De érted örökké tudnék várni.
Jó lenne megfogni a kezed,s a végszót kimondani:
- "Én sosem felejtelek!"
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?