öngyilkosok

Tele vagyok az öngyilkosokkal szól a halál
Miattuk kel jönnöm mindig túl korán
Hiszik Istent játszhatnak kezelhetik a sorsot
Aztán jó megoldás helyett kapják a poklot

Duzzogva rúgják maguktól a segítő kezet
Hajtva csak egy utat, mely szakadékhoz vezet
Ellök barátot, szeretőt, szülőt, s rokont
Magánytól rettegve minden kapcsolatot leront

S végre mikor bután szétzúzta a reményt
Látja meg az előtte tátongó veszélyt
Már egyedül van, ellökte a barátokat
Hívén ledöntötte az akadályokat

Nekem meg dolgoznom kel, mindig korán
Az Isten nekik adta önrendelkezés jogán
Gürcölnöm kel, nekem pihenés sosem jár...
Mikor öngyilkosért jön így dohog a halál