Nyugtot nem vár

Nem suhan -
Zúg a szél haragosan.
Hangjában
Düh - kiabál untalan.

Reccsenő,
Esengve síró erdő;
Vad felhő -
Ne félj, föld! Még ma megnő

Órjássá.
Fújja a szél világgá.
Vajh hová
Jut? Ki lesz majd fiává?

Kire hull
Áldó cseppje jutalmul?
Kire hull
Gyilkos mérge átokul?

Ki lészen,
Ki tovaszáll a szélen
És Délen
Aláhull majd megtörten?

Zúg a szél.
Durva hangja nem zenél,
Nem mesél
És nyugalmat sosem kér.

Az ablak
Fél élétől a hangnak.
Bús vaknak
Teszi magát. Harangnak

Képzeli
Kilincsét, csak lengeti,
Felőrli -
Már rongyak idegei.

Fárad már
A zivatar. Mint madár
Csak ágál
Ideje ellen. Nem vár

Nyugtot, nem
Kell vigasz, sem védelem!
Semmilyen
Langyos, tengő kényelem!

Pusztuljon
Inkább, minthogy avaron
(Álmokon)
Ó-mocsokként lehulljon!

Zúg a szél.
Minden apró ki remény
Bőven fér
És rejteken lel szívén.

Nem vágyik
Pihenni.