Nyers e vers,
mit költök,
talán megbotránkoznak a költők.
Versem csupán kiáltás,
egy mély rabságból kiváltás.
Nem szeretek verselni,
nincs más dolgom,
mint verset elni.
Ósdi versíró vagyok én,
bunkó, barom a lírai én.
Letépek virágot, s közben
felgyújtok egy erdőt,
bántok sírót, kesergőt.
\"Nem megy nekem a lyra\"
mondta Arany.
Nem vagyok más csak
kövér varangy.
Talán csak szeszély,
mellyel ver engem ez az éj.
Lelkem kihűlt, nincs forróság,
elmúlt, nincs több bohóság.
József Attila a példaképem,
de jaj de inkább eltolom innen a képem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Francisco ·
Ez aztán az Arc Poétika!