Nyers e vers,
mit költök,
talán megbotránkoznak a költők.
Versem csupán kiáltás,
egy mély rabságból kiváltás.
Nem szeretek verselni,
nincs más dolgom,
mint verset elni.
Ósdi versíró vagyok én,
bunkó, barom a lírai én.
Letépek virágot, s közben
felgyújtok egy erdőt,
bántok sírót, kesergőt.
\"Nem megy nekem a lyra\"
mondta Arany.
Nem vagyok más csak
kövér varangy.
Talán csak szeszély,
mellyel ver engem ez az éj.
Lelkem kihűlt, nincs forróság,
elmúlt, nincs több bohóság.
József Attila a példaképem,
de jaj de inkább eltolom innen a képem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Francisco ·
Ez aztán az Arc Poétika!