Nyers e vers,
mit költök,
talán megbotránkoznak a költők.
Versem csupán kiáltás,
egy mély rabságból kiváltás.
Nem szeretek verselni,
nincs más dolgom,
mint verset elni.
Ósdi versíró vagyok én,
bunkó, barom a lírai én.
Letépek virágot, s közben
felgyújtok egy erdőt,
bántok sírót, kesergőt.
\"Nem megy nekem a lyra\"
mondta Arany.
Nem vagyok más csak
kövér varangy.
Talán csak szeszély,
mellyel ver engem ez az éj.
Lelkem kihűlt, nincs forróság,
elmúlt, nincs több bohóság.
József Attila a példaképem,
de jaj de inkább eltolom innen a képem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
2025-06-12
|
Egyéb
Ez egy nem túl erotikus de számomra meghatározó story<br />
Építő kritikát elfogadok hogy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások