nyakkendő - hétköznapi romantika szabados rímképlettel

Szürke, fekete,
iromba
nyakkendők száradnak
egyenes sorba
terítve,
mint dróton ül a fecske.

Csepeg végükről
szürke lé,
és könnyű őszi szél
mintha kedvelné,
ölelőn,
hajtja őket felfelé.

Finom sugári
napkörnek
megadón elvesznek
lógó istenek
ruháin,
a nyakkendők sorain.

Bitón kalózok
lengenek
ily méla képpel,
opálos szemmel,
kutató,
másvilági hittel.

Kígyók bőrének
aranya,
egyszínű és tarka,
elegáns szárnya
lepkének,
bálba induló ékkövek.

Lógó vászoncsík.
Ennyi csak,
ezek is csak száradnak
halk unalommal.
Úgy esik,
ez mégis felvidít.