Úgy érzem elveszek,
kicsúszik kezemből az életem,
Nem lehet velem kit szeretek.
Voltam-e boldog valaha?
Én azt hittem, én ostoba,
Az élet nem engedte, mert mostoha.
Talán jobb lenne feladni,
Szívem nem tud tovább harcolni,
Jobb lenne most rögtön meghalni.
Évekig reméltem,
Szeressen valaki, kértem,
Magányos voltam, féltem.
Nemrég azt hittem szeretnek,
Boldog voltam, nevettem,
De ostoba voltam, tévedtem.
Boldogság, törődés?
Álom ez, nem kérdés,
Az életem nem más, szenvedés.
Mégis miért? Miért kell szenvednem?
Miért kell egyedül, magányosan élnem?
Miért nem hagyod, hogy valaki engem is szeressen?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
A proza szerintem kozelebb all Hozzad.