Nem tudom, mi hajtott e világra,
De én énekelni jöttem,
S úgy tekintek ki a fákra,
Fájón, borongva, meggyötörten.
Nem tudom, meddig éltet az ember,
Ki engem rajongva szeret,
Ki úgy hullámzik, mint a tenger,
Aztán odébbáll, s kinevet.
Nem tudom, meddig reszketnek bokrok
A jégtűz hatalma alatt,
De én csak szeliden mosolygok
És csobog bimbózó akarat.
Nem tudom, mért omol elém a tűz,
Hogy magasba emeljem én,
Mikor a rikoltó szégyen űz
Egyre messzebb e vén féltekén.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Szentkirályi Katinka ·
nagyon szép, és érthető, ha szerelmes az ember lánya, vagy fia? :wink: