Egy érzés kering bennem,
Melyet érteni, s felfogni nem lehet,
Mely úgy sanyargat, mint fájdalom,
Ami szívig hatol.
Valyon tova száll,
Vagy megmarad és bennem él tovább?
Mit, miért és hogyan tettem, hogy ezt érdemeljem?
Nem tudom.
Hittem, hogy ez velem nem történhet meg,
De súlyosan tévedtem.
Lassan, halkan arszolt felém,
És én még csak észre sem vettem.
Valóban én is az vagyok,
S ha eljő az idő, majd én is ott végzem,
Ott a mélyen lévő poros földben.
Megérteni ezt az érzés nem lehet, mert nem egyedül jön.
Százan jönnek,
Akár az éhes farkas horda,
De ki segít, mint annak az aprócska halnak,
Akit hullám sodort el társaitól.
Itt ülök ezen a széken,
És kiráz a hideg, ha erre gondolok, ha ezt érzem.
Kiűzni fejemből, lelkemből és a szívemből
Nem tudom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások