Nem merem

Megköszönném, de nem merem.
Csak éppen annyit, semmi mást
Hogy vagy, s hogy ott voltál velem
s mert jó fogadni vigasztalást.

Hogy miért tetted, még nem tudom
és azt sem értem, hogy hogyan
Agyag lesz a gyémánt, ha lehull minden burok
s egy apró kis mosoly a szívig suhan...

Hogy miért tetted, mondd meg nekem
hisz fáj ha ébred ki réveteg
Bár jó hallani furcsa zajt
hogy szíved nem, csak arcod hideg

Megköszönném, de nem merem.
Hogy óvtál az utolsó csepp felén
Átöleltél s itt maradt kedves illatod velem
s ezt tőlem el nem veszik, örökkön enyém

Pedig nem tudhattad, miért e tengernyi jaj
s okod sem volt, hogy szánakodj lelkemen
Csak tetted mit tettél, bár lehet túl hamar
s megértetted azt, mért könnyes szemem.

S bár azóta álom éjjel ritkán akad
megérte mégis, ezt biztosan hiszem
Mert fülembe cseng még mindig minden szavad
Én megköszönném, de nem merem.