Nem megy tovább

Nem bírom már,
nem megy tovább,
elég volt, ez már sok.
Nem bírom már elviselni,
hogy folyton sebeket kapok.
Eddig erős voltam, hogy szenvedek,
senki nem látta rajtam
de azt hiszem, ennyit bírtam.
A lelkem már túl gyenge.
Nem bírom már megjátszani,
hogy engem nem bánt semmi.
Darabokra hullt az álarc
mit eddig viseltem,
hogy védjem magam.
Valami meghasadt belül,
eltört bennem, a Fal ledőlt,
a bánat, keserűség és magány,
mint várat ostromló sereg
úgy árad szét lelkemben,
beeszi magát sejtjeimbe.
Minden porcikám segítségért kiált.
Nem kérek én sokat,
egy ölelés, pár kedves szó,
hogy lássam, érezzem:
nem csak állandó szenvedésből áll a lét,
hogy tartozom valahová,
és nem csak céltalanul létezem
nap-nap után, lelkemben egy kérdéssel:
"van értelme egyáltalán?"
Olyan jó lenne, ha lenne valaki
aki igazán, tiszta szívből
és magamért szeret, akit én is
félelem nélkül szerethetek,
akinek végre tényleg, fontos lehetek.
Jó lenne, mert rám férne már
a felhőtlen öröm és boldogság.