Nem kértem.....

Nem kértem hogy jöjj, mégis jöttél.
Nem kértem , hogy szólj mégis rám nevettél , tán csak egy gondolat de megfogott és itt ragadt.
Nem fogja fel érzelem sem gőgös értelem, hogy volt s hogy történt azon az éjjelen.
Tengernyi idő várja, hogy megsebezd és bekötözd gyermeki mosollyal, szívem összetörd.
Vigyázz rá, mert ha eltöröd, hol találsz újra, kék acélból gyúrt, fénylő aranyrögöt?

Napok telnek, múlnak az égen a felhők feltódulnak , esőt hoz a lágy déli szél, tavaszt ígér minden bársony éj.
Meleg nap fürdeti a tájat s tudom nincs messze a híd ott majd újra megtalállak.
A távolság eltűnő darabjait nézem, mint ahogy árnyék suhan át a kékben úszó égen.
Lent a folyó, rajta elúszott álmok s a parton néma őrök, halk tölgyek állnak.
Ölelésed nyomát ellepte a hó, elmentél s örökre szürke lett a tó.