Nem merek már
hinni- miért reméljem,
hogy a csillagokra nézek
s egyszer elérem
kezembe zárva ragyogását.
Nem vagyok már
önmagam-régen
elfeledtem,
elengedtem végleg
tündöklő álmaim.
Nem érzem már
a melegséget belül,
Jeges kéz szorít
s elkerül,
el a törékeny boldogság.
Nem látom már
a csodát- a valóság
börtönébe zár,
keserű a rabság,
ha nincs menekvés.
Nem hallom már
a nevetést- miért
Könnyfolyamként árad
a fájdalom.. Kiért?
Magam sem tudom.
2004.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Nekem az első két-három versszakban ez tükröződik vissza,amiben fent elmélkedtem. A \"Jeges kéz szórít\"-ott a valós életre gondoltál,mint megszemélyesítés,vagy valakire?
A vers szerkezete,egyszerű,átható. :wink: Csak kár,hogy szomorú hangulatú vers,dehát....Hogy is van búban vígad a magyar.Hát igy tovább,minden elismerésem,szupi vagy!