Nem merek már
hinni- miért reméljem,
hogy a csillagokra nézek
s egyszer elérem
kezembe zárva ragyogását.
Nem vagyok már
önmagam-régen
elfeledtem,
elengedtem végleg
tündöklő álmaim.
Nem érzem már
a melegséget belül,
Jeges kéz szorít
s elkerül,
el a törékeny boldogság.
Nem látom már
a csodát- a valóság
börtönébe zár,
keserű a rabság,
ha nincs menekvés.
Nem hallom már
a nevetést- miért
Könnyfolyamként árad
a fájdalom.. Kiért?
Magam sem tudom.
2004.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Nekem az első két-három versszakban ez tükröződik vissza,amiben fent elmélkedtem. A \"Jeges kéz szórít\"-ott a valós életre gondoltál,mint megszemélyesítés,vagy valakire?
A vers szerkezete,egyszerű,átható. :wink: Csak kár,hogy szomorú hangulatú vers,dehát....Hogy is van búban vígad a magyar.Hát igy tovább,minden elismerésem,szupi vagy!