Nem értelek...

Mondd, miért teszed ezt velem?
Miért kínzod lelkemet?
Nem értelek, csak gyötörsz,
És a szívem összetöröd!
Neked csak játék az egész?
Hát nem érted mit érzek én?
Nem látod, hogy a szívem érted ég?
Hogy te miattad élek én?
Áh, ugyan, miért is értenéd?
Hisz egy világ választ minket szét.
Az a legrosszabb, hogy még észre sem veszel,
Pedig látnod kellene a szemeddel,
Ahogy rád nézek az nem titok,
Szememben a te arcod lobog,
De te csak egy jó barátot látsz bennem,
Akivel szórakozhatsz kedvedre.

Fejed lábamra hajtod, s úgy pihensz,
Én meg csak hallgatom lélegzetvételed,
Amikor átjöttél mosolyt csaltam arcodra,
S ilyenkor a szívem nagyokat dobbant.
Egymással szemben ültünk az étkezdében,
Lábunk összeért, de te észre sem vetted,
Beszélgettünk minden féléről,
Egy fontos témát sem érintettünk,
Amikor elváltunk nem köszöntél el tőlem,
Fontosabb volt neked valaki más, mint az én lelkem,
Szememben könny gyülemlett,
S csak távolról intettem neked,
Te mosolyogtál, s integettél,
De szememet akkor már könnyek égették,
Elfordultam, hogy ne lásd arcomat,
Majd a kocsihoz botladoztam,
Nem vettél észre semmit,
Ugyan miért is láttad volna könnyeim?
A kocsi elindult, ablakból figyeltelek,
Az alakod lassan eltűnt a ködben,
Arcomon a könnyek szabad utat kaptak,
Szívem kisebb lett egy darabbal.
Vajon gondolsz azóta rám?
Emlékszel egyáltalán rám?
Választ nem lelek,
S félek, örökre elvesztettelek.