nélküled

Magányosan hallgatom az eso kopogását ,
Úgy érzem , csak én érthetem a vágyát .
Hagyom , hogy arcomon lefolyjon egy könnycsepp ,
Hiába fogadtam , hogy Érted nem sírok többet .
Körbe vesz a magány és félek
Hogy ez majd örökké így marad .
Hogy Te nem leszel újra velem ,
S a gyógyult seb megint felszakad .
Félek , Te nem szerettél igazán ,
Hogy én csak játék voltam Neked .
Nem vettél komolyan , csupán
Mert nem mondtam , szeretlek ?
Miért kell, hogy kimondjam ,
Ezt szavak nélkül kell hallanod .
Érezned kell, s ha szeretsz ,
Lelked legmélyén biztosan tudnod ...
Hogy gondolsz e rám most,
Ha tudnám is, mit számít már ?
Minek remélnék ? Minden álmom
Elveszett , mikor elhagytál
...

Bár ölelnél csak egyszer újra ,
És érezném gyorsan vero szíved ...
Bár ne kellene csak vágynom csókra ,
Bár lehetnék megint , örökre Veled ...
De Te nem vagy itt... és nem leszel .
Hiányzol , de tudom , hogy nem érdekel ...
Várok rád , örökké , mert nekem Te kellesz csak ,
Nem törlöm le a könnyeim , hisz Érted vannak ...