A szerelmem, mint a láng,
Ellobbant.
Az életem, mint a gyufát,
Eldobtam.
Nekem az élet már nem érdekes,
Nem tölti be lényemet.
A törékeny, szép idők eltűntek,
S jöttek helyette rosszak, ördögek.
S, ha te nem lettél volna,
Én tán már nem látnám a holdat.
Nem érezném a nap sugarát,
S nem látnám a színek pompáját.
Köszönöm neked, Őrangyalom,
Hogy vigyáztál rám, úgy-ahogy.
Hogy féltő szemed rámvetetted,
Hogy életemet megmentetted.
Köszönöm, hogy vagy és voltál,
Köszönöm, hogy álmot láttál.
Köszönöm, h élsz, ismertél,
És köszönöm, hogy akkor szerettél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások