A szerelmem, mint a láng,
Ellobbant.
Az életem, mint a gyufát,
Eldobtam.
Nekem az élet már nem érdekes,
Nem tölti be lényemet.
A törékeny, szép idők eltűntek,
S jöttek helyette rosszak, ördögek.
S, ha te nem lettél volna,
Én tán már nem látnám a holdat.
Nem érezném a nap sugarát,
S nem látnám a színek pompáját.
Köszönöm neked, Őrangyalom,
Hogy vigyáztál rám, úgy-ahogy.
Hogy féltő szemed rámvetetted,
Hogy életemet megmentetted.
Köszönöm, hogy vagy és voltál,
Köszönöm, hogy álmot láttál.
Köszönöm, h élsz, ismertél,
És köszönöm, hogy akkor szerettél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?