A szerelmem, mint a láng,
Ellobbant.
Az életem, mint a gyufát,
Eldobtam.
Nekem az élet már nem érdekes,
Nem tölti be lényemet.
A törékeny, szép idők eltűntek,
S jöttek helyette rosszak, ördögek.
S, ha te nem lettél volna,
Én tán már nem látnám a holdat.
Nem érezném a nap sugarát,
S nem látnám a színek pompáját.
Köszönöm neked, Őrangyalom,
Hogy vigyáztál rám, úgy-ahogy.
Hogy féltő szemed rámvetetted,
Hogy életemet megmentetted.
Köszönöm, hogy vagy és voltál,
Köszönöm, hogy álmot láttál.
Köszönöm, h élsz, ismertél,
És köszönöm, hogy akkor szerettél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások