Ne nézz, csak élj

Ne kérdezd, hogy miért, azt sem, hogy kiért,
Ne mondd, hogy vigyél, csak hallgasd a szirént!
Nem kell várnod, élvezd a mámort,
Hisz hiába várod, nem jön a régi párod.
Messze van, nem vár, ne sajnáld, nem kár!
Az idő is elszáll, az öregség megvár.
Ne nézd a holdat, jön már a holnap,
S lesz majd egy új nap, hoz valami újat…
Ne nézd a napot, csak a csillagod,
Ne nézd, hogy hol jobb, csak add a csókod!
Az sem baj, ha fáj, hidd el, egyszer Rád talál,
S amit akkor élsz át, szebb lesz a mánál.
Hidd ez az a lényeg, hogy mit él át a lélek,
S ha rátalálsz a szépre, megnyugszik egész lényed.
Ami elmúlt, szép volt, de itt van már az újhold,
Jön már, mi még nem volt, messze elszáll bú, s gond.
Jól tudod, hogy Rád vár, vár a sok akadály,
De ha érzed, mi átjár, hidd el, nincs határ!
S ha előtted lebeg a célod, s tudod; mi miért volt,
Ne félj attól, amit gondolsz, nem lesz baj, ha kimondod!
Hidd el, amit érzel odabent Téged kérlel,
Nincs már mitől félned; szép, mit a jövő érlel.
Csak tedd meg bátran, hinned kell a mában,
Csak annyit mondj: Várlak, ha nem teszed: bánd csak!
Ne nézd az eget, csak e két szemet,
Élvezd a szépet, és éld az életed!