Ne bánkódj

Amikor a vágy nem segít,
s a kedvesed is eltaszít,
Csak egy ember gondol rád,
csak egy ember imád...

Lehet, hogy nem tudod,
éppen most hol lehet,
Talán rád gondol,
talán sír, vagy nevet...

Vagy éppen most szomorú,
csöndben van, nem beszél
A csillagokra gondol,
s egy dalban rólad mesél...

És nem tudja mit tegyen,
esőt vagy szelet vigyen,
Csendes öböl az én szívem,
hol senki sem pihen...

Mintha sivatagban járnék,
vagy átkozott mocsárban,
Nincs kiút, s ha félnék
elvesznénk mindahányan...

De azért ne bánkódj,
én édes kedvesem,
Mert helyetted ezt majd én
úgyis megteszem.