Amikor a vágy nem segít,
s a kedvesed is eltaszít,
Csak egy ember gondol rád,
csak egy ember imád...
Lehet, hogy nem tudod,
éppen most hol lehet,
Talán rád gondol,
talán sír, vagy nevet...
Vagy éppen most szomorú,
csöndben van, nem beszél
A csillagokra gondol,
s egy dalban rólad mesél...
És nem tudja mit tegyen,
esőt vagy szelet vigyen,
Csendes öböl az én szívem,
hol senki sem pihen...
Mintha sivatagban járnék,
vagy átkozott mocsárban,
Nincs kiút, s ha félnék
elvesznénk mindahányan...
De azért ne bánkódj,
én édes kedvesem,
Mert helyetted ezt majd én
úgyis megteszem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Az unatkozó szerelmet, úgy tudom elképzelni, hogy... a szerelem magja ott van Benned, de nincs "alanya" éppen az érzésednek, így nem tud kivirágozni, és kicsikét unatkozik... , de nincs csírájában elfojtva, hanem tettre készen vár arra, hogy valaki gondozgassa, pátyolgassa, vagyis, hogy jöjjön Ő:)