Naplótöredék 2006-ból

Szerda este

Első esti óra hajnalán,
Gyászdalát zúgja már a nappal,
A rézből öntött harang oldalán
Vérpiros tündérrajzzal.

Vak harangozó húzza a kötelet,
A dal száll a néma légen át.
És míg a szél kergeti a felhőket
Egy angyal öleli aráját.

Kékezüst csend száll a földre,
Az egész város elnémul...
Üres szemmel nézek az égre:
Ma este is szürke köd hull.


Csütörtök este

Hangulatom most is szálló,
Míg az ablakban teázom,
És előttem a fél pókháló
Közepéből néz rám pókom.

Arachne! Nyolclábú asszony,
Mondd, miért béklyózol ide?
Nyolclábú, átkozott asszony,
Aphrodithet miért győzted le?

De tudom én! Hogyne tudnám?
Arachne oh, pókká változott!
Csak, hogy hosszú évek múltán
Az ablakhoz hálózzon!

Arra kérlek bosszús pókom,
Amíg engem leragasztasz,
Hagyd kezemet leraknom,
Aztán meg is hallgathatsz.

Hagyd meg ferde gondolatim,
Engedd néznem a bukó napot,
Engedd lehunyni szemeim,
Hogyha az már lenyugodott.


Péntek este

Néma, mozdulatlan, sötét.
Az összes ablak tárva áll.
Sziréna zúg. Holtat kísér.
A mélykék égen sóhaj száll.

Odakint a szél üvölt,
Űzi hunyni a Napot.
Magam csak bénán nézem
A fényt, melyet itt hagyott.


Szombat este

Megint harangot hallgatok,
Míg idebent zúg egy gitár.
Miért van, hogy az angyalok
Többsége koncertre nem jár?

De hiszem, eljön majd a nap
Mikor eldobják a lírát,
És figyeli majd minden pap
A kerubok új moraját.

Vagy Lucifer, a Tagadás
Tudta már akkor a hangot,
Mikor eldobta a lantját
És nem kongatott harangot?


Vasárnap este

Tehetetlen méreg feszít,
Állkapcsom a düh szorítja
És bennem indulat sikít.
Csukva a szobám ajtaja.

Én vágtam be dühödt hévvel,
Mikor elhangzott a végszó.
Most ülök csak őrült kedvvel
És érzem, szökni volna jó.


Hétfő este

Hazafelé tartok a homályon át.
Tudja valaki kínom okát?
Hazafelé tartok a homályon át.

Elfojtott könny feszíti néma torkom,
Miért, hogy bánatom most is hordom?
Elfojtott könny feszíti torkom.


Kedd este

Üres vagyok, mint egy törött
Szívnek súgott néma sóhaj,
Mint mikor az érzés fölött
Hangot már senki nem hall.