Naplemente

Te voltál számomra a nap,
Az örök fény, mely életet ad.
Azt hittem, együtt megállítjuk az időt,
S ketten tervezzük majd a jövőt.

Szemedbe nézek, mi bűvölően kék,
Melyben csillogó láng ég,
Mintha feltekintenék az égre,
A szikrázó napsütésre,
Mely arany sugaraival borít fényességbe,
És melegséget hoz mindenki szívébe.

De jaj, ha jő az este
A szürkület, a naplemente.
Lassan eltűnik a fény szikrázása,
Lassan elmúlik az égbolt ragyogása.

A nap virága elhervadt,
Sötétség, pár pillanat alatt.
De néha még nézz a fellángoló sugarakra,
Melyek emlékeztetnek a boldog napokra.

Elmúlik az égbolt ragyogása,
Úgy, mint szerelmünk lángolása.
De a szikrázó naplemente utolsó sugarát,
Őrizd meg a szívedben egy életen át…