Napfogyatkozás

S íme felcsendült egy néma kotta,
Mire Nap Holdnak kezét nyújtotta,
S ő kezét kezébe lágyan véve,
Vele lassú táncba kezd az égen.

A halk dal, mit füllel képtelenség,
Azt szívvel hallgatva lesz édesség.
Édes zene, melyet szív a szívnek
Játszva kölcsönösen édesítnek.

Ilyen dallamokra lejtve táncát,
Nap egyre közelebb húzza párját,
Mire válaszképpen a szelíd Hold
Érzékin az izzó Napba karolt.

Egy felhőpamacs messziről leste,
Miként forr egybe a nappal, s este,
Miként válik ölelésben eggyé,
S mi kettő volt, már nem válhat ketté!

S amint az izzó szenvedély lángja
Csókot lobbantott párnak szájára,
Úgy fagyott jéggé perc nekik végleg:
Az eggyé lett teljes ellentétnek.