Múzsám vagy...

Képzetem eleven szülötte,
A múló jelen ihlette…
Fantázia ötvözte alakodat,
Tudd meg hát, titkon a múzsám vagy!

Képzelt vágyak, mik hozzám oly szorosan kötnek,
Mégis csókolná a szám vértől izzó tested,
Mert él, s igaz – ez kételyt nem hagy…
Tudd meg hát, titkon a múzsám vagy!

Lélek, bizseregve érzem közeled,
Lélek, mégis csak távolról s z e r e t l e k !
Addig jó, míg rejtve maradnak e vágyak,
De tudd meg, titkon a múzsám vagy!

Félek, hogy e bájos játék hevében
Akaratlan felfedem kilétem.
De szívem jól tűri az effajta kalandokat,
Tudd meg hát, titkon a múzsám vagy!

Félek, hogy elárul a tekintet,
Hogy a vágyak tán arcomra kiülnek.
S bár értelmed Előtted rejtve marad,
Tudd meg, titkon a múzsám vagy!

Félek, hogy lelkem tükréből olvas tán szemed,
Miközben tekinteted ritkán rám emeled.
De szívem börtönén jól zár a lakat,
Tudd meg hát, titkon a múzsám vagy!

Félek, hogy Te is csak egy múló csoda vagy,
Mellyel a jelen kínoz, majd nyomtalan feledni hagy…
Mégis, ahogy az idő egyre csak szalad,
Kell, hogy tudd, titkon a múzsám vagy!

Vakon a jelenben magként elvetve,
A jövőnek roskadó álmává érlelve,
Lény, kit elmém verssorok rejtekébe bújtat,
Tudd meg hát, titkon a múzsám vagy!