Monológ

Mit gondolsz vajon rólam?
…
Látod, épp ezt mondom.
Te is csak a mázamat látod.
Pedig az egész csak azonosulás,
Hasonulás, csordába való beolvadás.
S szemedet megcsalja a tünékeny varázs,
Rám nézel, s látom, nem marad el a hatás,
Téged is elbűvölt ez ókori eszmény, s csalás,
…
Pedig ha látnád szívem ragyogó vágyát,
Hogy megtaláld belső értékeim határát,
Ahol kiszabadíthatnád lelkem kék madarát,
Hogy szárnyalásával beragyogja szíved csillagát.
…
De jól tudom, Te ezt nem teszed,
Mert a nagy Világ befolyásolja tettedet,
Gyermekien kíváncsi lényedet örökre eltemeted,
S csak élvezed semmitmondó, felszínes életed!