Mit mondanál?

Mit mondanál? Itt nincs
háború, sem harc,
egy ország vérét rontó vad kudarc,
s nem emelnek fejem felett,
feketének tűnő,
vörös veszedelmet űző zászlót lebegőn,
akár egy üstökös,
mit megcsodál az ember,
mintha álma lenne,
s áldva mondaná meg mit mer,
s közben tovább,
taszítva vágná kőbe dermedt lábait.

Mit mondanál? Itt nincs
szerelem, sem csók,
sem éltet pusztító és zord folyók,
s nem lépnek szent szellemek
kérdőn, aranyló szemek
övezte selymes arccal elém,
s nem fordulnak fátyollal borított
vágyakkal kísértve felém,
hogy hívjam egy szóra,
oly álmodozóra
a könnyeik tükrözött csillagát,
hogy csodáljam ajkaik bársonyát.

Mit mondanál? Itt nincs
már halál, csak kín,
csak törött bokában pattogva pengő ín,
és szenved a nép a nemzet,
mit eszementek kergetnek,
kik szent szavak nagy
poharából isznak cseppnyi bort,
hogy lemoshassák végre,
a mára már az égre érve
jobb időkre várva vert port,
mit mégsem emlék,
csak bolond béklyó hajt esztelen.

Mit mondanál? Segíts nekem!