minden szót kimondtunk
és minden szó visszhangtalan
odatúl a nagy - nagy űrben
elhallgatnak a fák
el a susogó fű
és a tölcsért formázó erdő
elnyeli a nap vert arany boglyát
nem énekel többé madár
miért mutattad meg nekem
a határtalan mezőt és az ösvényt
a vízszagú partot
az esti áhítatot s a délután nyugalmát
gyémánt szépséged miért
most már nem látlak
nem látom az álmot és téged sem
emlékekké foszlasz
mint holt csonttá a földben
s én megfagyok otthontalan
e világ nagy semmiségben
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
minden nap kétszáz tonnát
beosszuk a télre
úgy bizony