minden szót kimondtunk
és minden szó visszhangtalan
odatúl a nagy - nagy űrben
elhallgatnak a fák
el a susogó fű
és a tölcsért formázó erdő
elnyeli a nap vert arany boglyát
nem énekel többé madár
miért mutattad meg nekem
a határtalan mezőt és az ösvényt
a vízszagú partot
az esti áhítatot s a délután nyugalmát
gyémánt szépséged miért
most már nem látlak
nem látom az álmot és téged sem
emlékekké foszlasz
mint holt csonttá a földben
s én megfagyok otthontalan
e világ nagy semmiségben
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
minden nap kétszáz tonnát
beosszuk a télre
úgy bizony