minden szót kimondtunk
és minden szó visszhangtalan
odatúl a nagy - nagy űrben
elhallgatnak a fák
el a susogó fű
és a tölcsért formázó erdő
elnyeli a nap vert arany boglyát
nem énekel többé madár
miért mutattad meg nekem
a határtalan mezőt és az ösvényt
a vízszagú partot
az esti áhítatot s a délután nyugalmát
gyémánt szépséged miért
most már nem látlak
nem látom az álmot és téged sem
emlékekké foszlasz
mint holt csonttá a földben
s én megfagyok otthontalan
e világ nagy semmiségben
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
minden nap kétszáz tonnát
beosszuk a télre
úgy bizony