Minden remény összeroppan,
mikor a valóság betoppan
elmém fakó,viharvert ajtaján,
s harsogó- mély, kaján
hangján elordítja, hogy
légvár minden ábránd, mit szőttem.
Ekkor vágyaim piciny tornya
mindig holtan rogy össze előttem…
s érzem, egyre kevesebb az erő,
hogy új oszlopokat kerítsek elő.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Figyelted egyébként? Egymás mellé kerültünk! :-)
Amúgy... máshol nem voltak ám ennyire elragadtatva a kis "költeményeimtől"... de ha egy embernek tetszik,én már azt mondom,bőven megérte! :)
:yum:
Így meg aztán pláne megérte!! :)