Minden remény összeroppan,
mikor a valóság betoppan
elmém fakó,viharvert ajtaján,
s harsogó- mély, kaján
hangján elordítja, hogy
légvár minden ábránd, mit szőttem.
Ekkor vágyaim piciny tornya
mindig holtan rogy össze előttem…
s érzem, egyre kevesebb az erő,
hogy új oszlopokat kerítsek elő.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Figyelted egyébként? Egymás mellé kerültünk! :-)
Amúgy... máshol nem voltak ám ennyire elragadtatva a kis "költeményeimtől"... de ha egy embernek tetszik,én már azt mondom,bőven megérte! :)
:yum:
Így meg aztán pláne megérte!! :)