Miért ilyen...

Miért ilyen kegyetlen, mért ilyen szép?
Annyi kérdés merül fel, de mind miért?
Itt van a közelben, de mégis oly távol!
Mindig el jő, mikor csak lehet.
Mikor látom vagy érzem közelségét
Kitör a láz, s a halálvágy.
Bármilyen vagy, bárhogy cselekedsz
Ő utol ér és tönkre tesz!

Miért ily kegyetlen, mért ily szép?
Sóvárgok, lelkem elszáll, elhagy,
S miért? E átok gyönyörért?
Nem találom a szavakat, nem találom önmagam
Kivagyok? Ezt nem tudom…
Elvesztem tán? Elveszett vagyok… valahol…
S ő ki? Kicsoda ő valójában?
Miért menekülök előle? Mért futok saját sírom felé?
Mért vár reám ott? S miért űz a sötétségbe?
Félelmekkel teli lelkem lassan könyörög előtte!

Miért vagy ilyen kegyetlen, mért vagy ilyen szép?
Utolsó szavak a vég előtt, lehet, hogy elér,
S nem ereszt el többé. Örökön égni fog a fájdalom, mely
Bennem ég, s ez lenne a vég?
Félek e jövendőtől, s csak a kacagást, a bolond kacagást hallom,
Mitől mindenki fél lelke mélyén, ez lesz az éltetőm mindörökké!
Utolsó szavak a szerelem előtt, többé nem menekülök,
Csak várok, míg lehet, s megadom magam a sorsnak amíg megtehetem…