Megöltél...

Soha nem fogod tudni, hogy én most mit érzek,
Nem látod, de legbelül lelkemben őrülten vérzek,
Nem vártam soha hogy egyszer is utánam fordulsz,
S hogy tőlem, valamikor majd utolsó esélyt koldulsz,
Nem akartam, hogy így legyen a szenvedésnek vége,
Nem tudod, de minden éjjel könnyes szemmel nézek az égre,
Fáj, hogy magadtól csak úgy szemrebbenés nélkül ellöktél,
Abban a percben úgyéreztem belül, örökre megöltél,
De nem ! Csak egy újabb sebet okoztál szerelmes lelkemben,
S most úgy érzem, mindent mi veled kapcsolatos el kell felednem,
Azt hiszed, majd a fájdalomtól az érzéseim megfakulnak,
S szívemben a sebek az idő múltával majd begyógyúlnak,
Pedig nem fog, mert ez a szív ki érted élt, nem felejt,
Hiszen én vagyok az ki ha rád gondolok, mindig könnyeket ejt...