A szürkületben álltam s fáztam,
Mindvégig csak terád vártam.
De nem jöttél, hiába vártalak,
Pedig a szívembe zártalak.
Folyt a könny az arcomon,
Átvilágított az alkonyon.
De nem hallottad kiáltásom,
S eluralt engem a fájdalom.
Fájdalmat éreztem, de hiába,
Lassacskán eljött az éjszaka.
Mikor a hold fénye már vakított,
Egy árny a szívembe hasított
Szívembe egy hatalmas tőrt,
Mely szépen lassan összetört.
Áthatolt egész remegő testemen,
Majd keresztül síró szívemen.
Folyt lelkemből a láthatatlan vér,
De éreztem, a valódival is felér.
S mikor az utolsó csepp is elfolyt,
Kihűlt testem többé nem mozdult.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Köszönöm neked!