Megfáradtam már

Az étel megolvad számban –
Ízét sem érzem.
Háborgó tenger a lelkem ma,
S tört szívem kiutat keres.

Az étel megolvad számban,
Nem kívánom már.
A gondok zúzzák öröm kövét,
Mígnem egy porrá őrlik – végleg.

Az étel megolvad számban
Adnám: ki éhes?
Belőlem a gond lakmározik
Nincs itt már fény, csak a sötét föld.

Az étel megolvad számban –
Lenyelem, de már
A fájdalom szétszakít engem.
Sötétbe ránt – talán örökre.

Az étel megolvad számban –
S ad-e erőt?
Vigasztal-e? Nem éhség gyötör,
Csak legbelül szaggat szét a vég.

Az étel megolvad számban –
Úgy kiköpném! Nem
Kívánom már ezt sem. Belőlem
Minden szép érzés kihal lassan.

Az étel megolvad számban –
Nincs remény nekem.
S a mély sötétbe ránt a kín
Mégis mennék tovább – nem tudok.

Az étel megolvad számban
S csak zokognék
Halkan, ne hallja, lássa senki
Bánatom úgyis csak az enyém.

Az étel megolvad számban
Ki segít hát most?
Nincs remény, sötétbe meredek
Bánatom úgyis az enyém.