Megbocsátás

…egy halk csobbanás, és már nem érzek semmit.
Lassan húz magával a mély, le, a sötétségbe.
Élettelen testem egyenletesen hullámzik az áramlattal.
Már nem segít senki és semmi.
Kitágult pupilláimra lágyan ráereszkednek a szemhéjak.
Egy utolsót nyögve az ajkam még megnyílik résnyire,
De csak a fájdalom hangja hasít bele élesen a víztömegbe.
Már csupán egyetlen dolog képes még bennem a létre:
A lélek utolsó erejével próbál kapaszkodni az életbe.
Vadul törne a felszínre, de a lomha test nem engedi.
Átjárja a testet, kiutat keresve, menedék után kutatva.
De nincs remény.
A lélek, mint testem utolsó haldokló része megteszi a lehetetlent:
Kitör, szétszaggatva mellkasom, legyőzve az áramlatokat
A felszínre tör és messze száll, oda ahol már régóta nem járt.
Oda, ahol azzá vált, ami által én is az lehettem, ami voltam.
Hirtelen képek millió cikáznak, egyik a másik után,
Szinte követhetetlen gyorsasággal.
Egy valami azonban mégis tudható: a képek a boldogság képei.
Pillanatok ezrei száguldoznak.
…és a sokaságban ott terem hirtelen Ő. Arca tisztább,
Mint valaha, tekintete őszintébb, mint egy ártatlan újszülötté.
Ott áll életnagyságban, pont úgy, ahogyan már csak az emlékeimben élt.
…már a hangját is hallom. Az én nevemet ejti ki a szája…
Az ajka szélén megjelenik a mosoly…
A mosoly, amely minden percet az életben a legszebbé varázsolt.
Széttárja karjait, s szemei hűen hívogatnak.
Mit tegyek?
Talán eljött a bosszú ideje, s miután teste átfonja testemet
Ezer tű fogja átszúrni szívemet, s a cinkos, éltető mosoly arcán
Torz, haragos tekintetté válik…
De lábaim szinte magától útnak indulnak,
S a következő percben már újra érzem teste melegét,
Bőrének illatát, mézédes ajkának csókját.
Testünk újra összeforr a szerelem égető tüzében, s megint
Megszűnik minden létezni körülöttünk.
„szeretlek” – hangzik el ajkamon a szó, oly hosszú idő után ismét,
Őszintébben mint valaha.
„megbocsátok” – súgja fülembe a választ, oly halkan
És oly szelíden, hogy még a szél is hangosabban süvít,
Amikor egy levél megrezzen a fák ágán.
…hirtelen szertefoszlik minden.
A szívem egy utolsót dobban, majd testem mereven
Zuhan tovább a mély sötétsége felé.
A lélek egy végső pillanatában elhozta nekem azt,
Amire egész életemben vágytam: a megbocsátást.