Maradj még

Húsz hosszú, hosszú éj
s párnádon néma könny
De nem enged túl közel,
hogy mindent megköszönj

Mint ünnepelt viador,
méltóságteljesen
Tiszteleg, bordádba döf
s átlép vert véreden

Ha nem lenne épp elég
álomból ébredni fel
S hinni Ő talán az
ki örömmel átölel

Ismerve fel reményt
húsz hosszú éjen át
Várni újra ébren
s figyelni ostorát

Most elmegy, s nem felel,
újra csak déja vú
Poros polcon rekedt
mit írt a méla bú

Mint reszketeg kismadár
röpte oly bátortalan
Egy nem remélt mosoly
s dereng az úttalan

A gyöngét tévesztni meg
hogy azzá majd leszen
Törékeny rózsa csak
a mélyre szúrt seben

De mindez nem áldozat
érted csak semmiség
Kívánnék jó utat,
de kérlek maradj még...