Egyszer volt ám... réges régen
Mikor még tán én sem éltem
A Halálnak közelében
Havas hegyek rejtekében…
Élt egy rút ember magával
Egyedül a kalapjával
’A halál itt ballag halkan ’
Tette fel a zord magasztban...
’Hát minek nekem bárki más?’
’Jobb ma mindennél a magány’
Emberek eleget szidták
Gyűlölt is eleget inkább
Így gondolta kedvetlenül
Csak magányban csak egyedül
Az élet vele csak kergül
Elél magában egyedül
Messze tájon rideg fákon
Holló lakta csupasz ágon
Temető volt ott is amott
Ahol ő nyugalmat kapott
Hangja többé föl sem perdült
El is halkult emberestül
S a puszta földben, leletül
Élt magányosan egyedül
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások