Magányos éjszakákon...

Magányos éjszakákon ha rámtőr az érzelem
Ilyenkor velem vagy,mindig azt képzelem;
Testednek melege,átjárja lelkemet
Alakod szépsége,megtölti szememet.
Ajkam ajkaddal,együvé fonodik
S szívem szívedbe lassan belopodik;
Lecsukom a szemem.és megtalál a remény
Hisz csak arra vágyok,hogy legyél az enyém!

Jobban akarlak mint eddig bármi mást
Mert te hozztál az életembe hatalmas változást;
Szívem felgyorsul ha meglátlak téged
Régóta nem láttam ilyen nagyon szépet.
Esténként a szél is,a te nevedet súgja
Mert hogy téged várlak,ezt ő is nagyon tudja;
Vágyom rá hogy érezd,mennyire szeretlek
Akarom hogy tudd,sohasem feledlek!

Megfogtad szívem,egy pillanat alatt
S bennem ez emlék,mélyen megmaradt;
Tudom hogy nem lehet köztünk soha semmi
S ez ellen sajnos,nemtudok mit tenni.
De megmaradnak nekem a gyönyörű álmok
Minden éjjel képzeletben,veled együtt szállok;
Hisz minden egyes nappal,te jársz a fejemben
S ilyenkor becézlek:-Szépségem,Szerelmem!

Egy élet is kevés lenne betelni veled
Mert szívem téged,őrülten szeret;
Magányos éjszakákon,mikor rád gondolok
Bánatos szememből,mindig a könny csorog.
Fájdalmas a tudat,hogy nem lehetsz az enyém
De néha az élet rideg és kemény;
Imádlak hát tovább,távolról,csendesen
S becézlek messziről:-Szeretlek kedvesem!