Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár pihen a tetején.
Csőrében rothadó hús lifeg,
Nincs senki, kitől megijed.
Miféle cafat, melyet nyel?
Talán egy szív, melyet kés kiszel?
Vagy netán az élet tépte ki,
S adta a madárnak, oda neki?
A szívnek gazdája rég halott,
Sebaj, boldogságot soha nem kapott.
Rút madár nyeli a falatot,
S hirtelen mérgezést kapott.
Mert nem tudta a buta madár,
A törött szív olyan, mint a cián.
Méreg az, melyet csak az bír,
Kit állandóan gyötör a kín.
Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár döglötten ereszén.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Egy kevés munkát még elbírt volna, de így is tetszett.