Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár pihen a tetején.
Csőrében rothadó hús lifeg,
Nincs senki, kitől megijed.
Miféle cafat, melyet nyel?
Talán egy szív, melyet kés kiszel?
Vagy netán az élet tépte ki,
S adta a madárnak, oda neki?
A szívnek gazdája rég halott,
Sebaj, boldogságot soha nem kapott.
Rút madár nyeli a falatot,
S hirtelen mérgezést kapott.
Mert nem tudta a buta madár,
A törött szív olyan, mint a cián.
Méreg az, melyet csak az bír,
Kit állandóan gyötör a kín.
Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár döglötten ereszén.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Egy kevés munkát még elbírt volna, de így is tetszett.