Madár

Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár pihen a tetején.
Csőrében rothadó hús lifeg,
Nincs senki, kitől megijed.

Miféle cafat, melyet nyel?
Talán egy szív, melyet kés kiszel?
Vagy netán az élet tépte ki,
S adta a madárnak, oda neki?

A szívnek gazdája rég halott,
Sebaj, boldogságot soha nem kapott.
Rút madár nyeli a falatot,
S hirtelen mérgezést kapott.

Mert nem tudta a buta madár,
A törött szív olyan, mint a cián.
Méreg az, melyet csak az bír,
Kit állandóan gyötör a kín.

Kis házikó áll a puszta közepén,
Rút fekete madár döglötten ereszén.