Reszkető kézzel markolok szívembe;
Életre buzdítom a haldokló árvát.
Kopott páncélt veszek testemre,
Mozgásra bírom minden csontját.
Ha majd vér hullik szememből,
Lesz-e arany a könnyekből?
Törött iránytűvel keresem utam,
S senki sincs, aki segít.
Zsákutcából zsákutcába jutottam,
S nincs, ki előre mozdít.
Ha majd kifogyok az időből,
Lesz-e arany a szenvedésből?
Látom az utam ki a gödörből,
De oly kevés erőm maradt.
Szél visz majd ki a mélységből,
Ami egyszer mindent megmutat.
Ha majd por s korom lesz testemből,
Akkor arany lesz végre véremből.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások