Reszkető kézzel markolok szívembe;
Életre buzdítom a haldokló árvát.
Kopott páncélt veszek testemre,
Mozgásra bírom minden csontját.
Ha majd vér hullik szememből,
Lesz-e arany a könnyekből?
Törött iránytűvel keresem utam,
S senki sincs, aki segít.
Zsákutcából zsákutcába jutottam,
S nincs, ki előre mozdít.
Ha majd kifogyok az időből,
Lesz-e arany a szenvedésből?
Látom az utam ki a gödörből,
De oly kevés erőm maradt.
Szél visz majd ki a mélységből,
Ami egyszer mindent megmutat.
Ha majd por s korom lesz testemből,
Akkor arany lesz végre véremből.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások